Az élet értelmét kutatva

Először is egy egyéni vélemény, méghozzá az én véleményem:
A Szerelem
Ezt az egyszerű de mégis nagyszerű szót csak nagybetűvel szabad írni. Talán ez az érzés ez az életérzés áll a legközelebb ahoz amit az élet értelmének lehet nevezni. De talán ez túlzásnak tűnhet, mindenesetre a Szerelem nagyon fontos a mi rövid életünkben és Szerelem nélkül talán nem is érdemes élni. De (és ez egy nagyon nagy "de") óvatosan kell bánni ezzel a szóval hiszen nincs ennél sújosabb ennél "mélyebb" szó amit mondhat bárki is. Szóval csak óvatosan, bármilyen helyzetbe is vagy sose mond azt hogy Szeretsz valakit ha igazábol nem szereted és egyáltalán nem is lennél képes Szeretni Őt. És érdemes várni ezzel a nagy szóval, nem szabad elkapkodni, de viszont ha Szeretsz valakit akkor mindenképp megkell Neki mondani hiszen egész életetbenn bánni fogod ha nem mondod meg Neki. Nos ez az én véleményem ezt nem kell megfogadni nem kell nekem hinni hisz "mit tudhatok én?" ,csak úgyéreztem le kell írnom, erre lehet mondani hogy ilyeneket irogassak a naplómba :)
Remélem azért nem haragszik meg senki.:)

"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. (...) A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. (...) Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél (...) Légy nyitott, ki tudja (...) becsaphat a villám.”
/Ha eljön Joe Black/

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Naggyá, dicsővé tesz a szerelem;
Nem szeme lát, csak szíve - s ez okon
Festik Cupídót szárnnyal, de vakon.

Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.

Én azt hiszem, nem a szememmel imádlak, az tudja, hogy hibád mily rengeteg
Szívemnek jó, mit néma társa megvet, a látvány ellenére az szeret.

Akárhogy is fáj, vigasz, hogy te fájsz.

Szívemmel szívtelenül többé sose játssz!

Úgy érzem, ha nem ismernélek, hiányoznál.

S ajkad lezártam egy oly hosszú csókkal,
Hogy addig mennybe értünk, s angyalok
Kacagtak ránk az égi balkonokról...

Pihenj, szerelmem! nézzenek a boldog
Élők, mint nyugszol némán, hófehérbe,
Tündérmeséim édes Hófehérje.

Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.

Mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

Egy érintés csak az éjszakában,
s csókom máris zizegve rezdül,
örök titkom e szó: a halálban
is szeretlek, s egy életen keresztül.

Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom.
Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.
Hadd égjen a pogány, ki a halálon
Túl sem hisz másban, csak a szerelemben.

A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

Ki miért születik meg, és mi célja a földön?
Van, kinek ez éden, de van, kinek ez börtön.
Köszönöm, nekem tőled válik édenné.

Boldoggá tesz az a tény, hogy mellettem vagy és láthatlak téged, de ha újra és újra csókolhatnálak, átkarolhatnálak, és ezzel összekuszálnám a dolgokat olyannyira, hogy ezzel mindent megkaphatok belőled, akármit, amit akarok, akkor boldogabb lennék. Az egy álomba illő pillanat lenne.

Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel,
Értsd meg, amit mondok, kérlek, fogadj el.
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz,
Ha választanod kell, kérlek, engem válassz.

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt

Már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.

A szívem börtön, és benne az őr én vagyok,
és talán most először érzem erről a helyről,
többé már nem engedlek el.

Ha még egyszer választhatnám,
Nálad jobbat nem találnám.
Nálad szebbet, nálad jobbat,
Tiszta szívűt, igazabbat.

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Azt kívánom, bárcsak világosan el tudnám mondani neked, amit érzek. Ezt nem lehet olyan puszta szavakkal megmagyarázni, mint amilyenek ezek.

Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól,
de máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból,
hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogy ha van
olyan, aki mellett én is elviselem magam.

Szeretlek, jobban a szélnél,
mi öleli hosszan a fát,
Szeretlek, mintha te élnél
helyettem egy életen át.

A világ kevésbé riasztó hely, mert létezel.

De hogyha telve volna szívem,
A legdicsőbb emlékek kincsivel,
Kiszórnám azt e pillanatban mind,
S téged hagynálak benne egyedül

Tengernyi ember vehet körül, mégis magányos vagyok. Olyankor rád gondolok.

Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.

Gyűlölöm, ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem,
Gyűlölöm ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
És gyűlölöm hogy nem gyűlöllek cseppet sem,
szemernyit sem ezért … nem gyűlöllek én ...