Évszázadok óta, arról szól a fáma,
lopd bele az érzést az olthatatlan
vágyba. Legyél magad a tűz! Égj!
Lobogj! Mint a legsötétebb éjben
az opálszín csillagok.
Szeress úgy, hogy csak magadnak
fájjon, s ha egyszer mégis búcsúzni
kell, csak azt a másikat nézd. Adj
neki esélyt, hogy vigaszt találjon.
Így lesz szerelmed örök, mindent
felülmúló oltalom, mely időtlen
időkig- belülről hulló könny marad
arcodon.
Szerelemből sosem elég
2009.12.31. 12:20
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://balint44.blog.hu/api/trackback/id/tr741634841
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.