Mit ember nem…
Ismered a szerelmet,mit úgy
nevezünk költői - plátói?
Mely érinthetetlen, mit ember
sárba nem tiporhat, s szóval sem
mocskolhat?
A tisztát, az igazit, a mélyből
felfakadót?
Melynek lángjaiban égve érzed,
hogy ebből a sebből soha fel
nem gyógyulva kell élned?
Hát ez vagy te nekem!
Az örökké égő, perzselő láng,
mely fájdalmával boldoggá,
teljessé tesz engem!
(Mária csillag)
