Még mindig csak újabb kérdések. Túl sok a miért az életben. Vihar előtti csend uralkodik a tájon, túl nyugodt, túl békés minden. Már kezdtem beleélni magam, hogy végre elvonulnak a viharfelhők a fejem felől. De csak egy ámítás volt csupán az egész. Nem több mint puszta…