A padlás (musical) : Csupa - csupa - padlás
Süni, Rádiós:
Csupa, csupa fura hang sóhajt még
mégis szól a csend
csupa, csupa csoda kép pattan szét,
mégis érints meg.
Ami lehetetlen, nem szállhat el
mint egy álomkép
ami hihetetlen, nem múlhat el
mint az ébrenlét
minden szellem-árny lassan elköszön
az éji tánc után
és majd újra visszatér egy másik éjszakán
mert nem maradhat már tovább
ha fénybe fordult ez a világ
csupa, csupa ébrenlét vár
áloméj végén
csupa, csupa csoda padlásra száll
földet ér a fényt
földre száll, földre száll a fény
Operaház Fantomja /musical/ : Ennyit kérek én
Raul:
Nincs több rémkép, mi vak sötétbe hív.
Ne félj, nem bánthat senki, jöjj hozzám megpihenni.
Rémült órák könnyét én felszárítom mind.
Ne félj, én melletted állok, csak egy szavadra várok.
Christine:
Nézz rám mindig, ilyen égő szemmel.
Érzem nem hagysz többé egyedül.
Légy hát mellettem míg élsz, míg élek.
ölelj át, és műlik már az éj.
Csak ennyit kérek én.
Raul:
Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.
Nincs több lidérces álom.
A két karom ma átfon.
Christine:
Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék.
És még az kell, hogy itt légy,
Hogy elbújtass és megvédj.
Raul:
Hát válassz társadnak, míg élsz, míg élek.
Mától nem bánt többé a magány.
Szólíts kedvesednek, most és mindig.
Ezután már mindig légy enyém.
Christine, csak ennyit kérek én.
Christine:
Válassz társadnak, míg élsz, míg élek.
És én nem hagylak el soha már.
Christine/Raul:
Írd át lángbetűkkel sorunk könyvét.
Christine:
Mondd, hogy szeretsz,
Raul:
Nem nehéz.
Christine/Raul:
Szeress, csak ennyit kérek én.
Ezután, már mindig légy enyém.
Szeress, csak ennyit kérek én.
Rajzfilm slágerek:
Sámán király
Akármerre nézel szét,
Sehol sincs, aki óv és megvéd,
Még a föld is egészen más,
Senki sem érti álmod lényegét.
Kérdésedre választ nem kapsz,
Az se segít ha ezzel felhagysz,
Sorsod az hogy harcba szállj,
Legyél Sámán, Sámán király,
Hisz az ember mindig győz,
Ha a lelke erős,
És a szíve hős.
Míg a napsugár végig oson a tájon,
A szíved dalol és messze száll,
Sorsod az, hogy harcba szállj,
Legyél Sámán király.
Gumimacik
Télen és nyárban,
a hóban és sárban,
hős maci bátran a jó ügyhöz áll.
Mindenki ébred,
ha zendül az ének,
hű macik víg dala bíztatva száll.
Rajta hát, bárhogy bömböl, tombol, zúg a víz.
Bátor küzdelemre, harcra kész, ilyen a mackónép.
Kiskoruk óta, a titkuk a nóta,
s a mágikus szörp is,
a gumimacilé.
Mindenkor győznek és
bárkit lefőznek, ha
harsona hív és megdobban a szív.
Rajta hát, bárhogy bömböl, tombol, zúg a víz.
Bátor küzdelemre, harcra kész, ilyen a mackónép.
Rajta hát, bárhogy bömböl, tombol, zúg a víz.
Bátor küzdelemre, harcra kész, ilyen a mackónép.
Ilyen a mackónép!
Pumukli kalandjai
Pumukli elvesz ezt Pumukli elvesz azt
Nem látják a kis ravaszt
Haló haló,
Nagy baj van kérem riadó
Haló haló,
Feltűnt egy kismanó
Haló haló,
Nagy baj van kérem riadó
Haló haló,
Feltűnt egy kismanó
Pumukli a neve és
Az agya nem csenevész
Mindig tettre cselre kész
Ha elkapják nyomavész
Haló haló,
Nagy baj van kérem riadó
Haló haló,
Feltűnt egy kismanó
Vili a veréb
Aki tündérekre vár, az nem tanul.
Aki fellegekben jár, majd sárba hull.
Varázspálca sincs ma már, a józan ész az úr.
Kell néha nem vitás, egy kis álmodás,
mert nincsenek új csodák,
talán jobb is így nekünk.
Hisz az élet az megy tovább,
vagy csak mendegél velünk.
Hetek, hónapok, évszakok szürkeségben szállnak el.
Napfényre várni kár, azt is látni kell,
hogy nincsenek új csodák,
anyu mondja ezt nekünk.
Fejünk bólogat rá, de ám
azért mást remél szívünk.
Néha képzeld, hogy az amit látsz, csak látszat,
közben láss, egészen mást, tán új varázst,
magadnak álmodj további új csodát...
Gyászos ez a dal (Szilaj)
gyászos ez a dal
éppen engem hív
minden múlt idő
már nem tudom mit súg a szív
érzem itt a vég
nem is kezdenék
jön a sötétség
rám hull érzem én
sérült harcos háború volt
gyorsan véget ért
már nem lesz több remény
nincsen sok esély.
gyászos ez dal
minden mindegy már
ha volna még kiút
az nem visz sehová
sehol egy fény pont
félni kell hogy
elnyel majd az éj
feladnám elég mi jöhet még
de jelet küld
reményt nyújt az ég bolt
és a hang így szólt
csak tudd hogy vár hazád
ha ma hátra lépsz
az egész multad elvész
fel ne add tehát
és tudd hogy vár hazád.
Óóóóó, hiszen harcra hív
Feléd száll a jelzés
Szabad légy és bízz
Mert ez sokat ér!
Hercules: Szerelem
Megara: Ha volt is bűn, mit elkövettem,
már régen leróttam az árát.
Nem kell több férfi, aki átver,
nem kell több gyötrelem, sóhaj, ábránd!
Múzsák: Igenek a nemek, tudjuk jól, hogy mi a bajod.
Tested-lelked remeg, akkor is ha nem akarod,
éjsötét a verem, mégis benne terem meg a boldogság...
Megara: Ez nem lehet Szerelem, de oly jó.
Múzsák: Se lát, se hall gyere valld be, o-ó...
Megara: Ó mond, hogy nem szerelem e hő vágy.
Azt hittem nem fog már a bűbáj,
nem szeret többé e szív mást.
Az eszem figyelmeztet állj meg!
A vége mindig csak sírás-rívás...
Múzsák: Hogyha észreveszed, elcsavarta rég a fejed!
Hazudik az eszed, szíved tudja hol a helyed.
Lelked újra érez,
Valld be, hogy az élet bizony Megnek megint szép!!!
Megara: Ne hidd, ez nem szerelem, ó nem, nem!
Múzsák: Mi baj? Na mondd, mi a gond, mi vész???
Megara: Nem kell nekem szerelem! Nem és kész!
Múzsák: Nem kell nagy show, csak egy szó az egész!
Megara: Ez mind nem más, csak egy ábránd!
Csak füst nem láng, ködös ábránd!
Múzsák: Na mondd hát már szerelem, az egy szó!
Megara: Csak ábránd bár, nekem mégis oly jó...
(Múzsák): Sálá... Sálá... Sálá sálálálálálálááh..
Szilaj-3. Ami fáj, az ugye fáj
Ami fáj, az ugye fáj, a kötelék az beleváj...
Hol az út, a kiút? És hova tűnt az a békés táj?
Úgy futnék vissza már, hisz bennem él a tiszta vágy!
Az a jó, és úgy való, ha idejében lép egy ló!
Refrén:
Nem tudod mit teszel amikor döntessz,
Csak várj még, hogy győzhess,
Sose törik be a sose törik be a vadló!
Aki tétova, nem tud a bajok elől futni,
Te nem fogsz messze jutni,
Sose törik be a sose törik be a vadló!
Ki nem lesz hős,nem győz!
Hogy fordul rosszra mind?Mi baja mondd? Mert vétke nincs!
Miért jött sorscsapás? Hogy is lett e szép út más?
Hisz ami fáj,az ugye fáj, de az a bölcs, ki itt megáll,
Hisz van egy út, csak egy kiút, oda ne állj, csak gyorsan elhúzz!
Ó, nyomás!
Refrén:
Nem tudod mit teszel amikor döntessz,
Csak várj még,hogy győzhess,
Sose törik be a sose törik be a vadló!
Aki tétova, nem tud a bajok elől futni,
Te nem fogsz messze jutni,
Sose törik be a sose törik be a vadló!
Ki mer, az hős, az győz!
Az, az győz!
Kis hableány (Csókra Vár)
Dobok
Vonók
Fúvók
Dal
Látod eljött, veled ring a kék tavon
Tudod itt az alkalom, és valamit érzel.
Ha nem is szól talán, mégsem oly nagy talány,
Ez a lány csókra vár.
Őt kívánod, ha ránéznél meg értenéd.
Kis szíve csak érted ég, talán nem is kell kérned.
Nem kell a szó se már, egy perc és kár,
Ha a lány csókra vár
Sa-la-la-la-la-la áj-áj-áj,
Gyerünk hát öleld át, hisz látod csókra vár.
Sa-la-la-la-la milyen kár,
Hogy te csak bámulod, amíg ő hív és csókra vár
Szép az alkony (já-já-já), elringat a kék öböl (já-já-já),
Nézd a szeme tündököl, jobb alkalom nem kell (Já-já-já-já-já).
A lány egy szót se szól és bizony nem is szól
Ha meg nem csókolod (csókolod).
Sa-la-la-la-la-la hát ne félj,
Hisz addig ő is remél (ja-ja-ja-ja-ja), és a lány csókra vár (vao-vao).
Sa-la-la-la-la-la rá se ránts,
Kérlek ne butáskodj, látod hogy csókra vár (csókra vár) (vao vao).
Sa-la-la-la-la-la ringj velünk,
És ez az életünk (la-la-la-la-la), mely így szól csókra vár (vao-vao).
Sa-la-la-la-la-la nóta szól (la-la-la-la),
És a szív válaszol, ez a lány csókra vár (csókra vár).
(gyerünk már)
Csókra vár. (hát mire vársz)
Csókra vár. (gyerünk a csókra vár)
Csókra vár.
Gyerünk hisz csókra vár. (csókra vár)
A kishableány - Ringat a víz
SEBASTIAN:
Ariel halgass meg kedvesem,
Az emberek viága nagyon gubancos
Itt az óven mélyében minden sokkal jobb,
Mint odafenn bármi.
A hínár mindig zöldebb,
ha más vizében ring,
ne álmodj más világról,
a földnél jobb a víz.
Csak nézd ezt a mély vidéket,
a tengerfenék oly szép!
Oly csodás itt lent az élet,
hát mi másra vágynál még?
Ringat a víz, ringat a víz!
Hidd el, te kedves,
jobb ahol nedves,
a tenger hív!
A parton izzad fenn a nép,
tűz a Nap reménytelen,
mi meg csak úszunk, mindent megúszunk,
ringat a víz!
A mélyben a hal mind boldog,
a hullámok hátán él;
a szárazon gyötrik gondok,
mert akváriumban él.
Szerencsés a díszhal ott bent,
várhatna rá rosszabb vég!
Mert hogyha a főnök éhes,
ne tudd kiből készít lét!
Ó ne! Ringat a víz, ringat a víz!
Senki se bánt itt,
és ami számít,
az nem az íz!
Az ember úgy szeret, ha főz,
a vízben nincsen semmi gőz,
élünk és halunk, nincs semmi bajunk!
Ringat a víz! (ringat a víz)
Ringat a víz! (ringat a víz)
Boldogan élünk,
vígan zenélünk,
ritmusa hív! (ritmusa hív)
Amint a rája és a tok beindul,
máris hallható:
jó ez az ütem, nem csal a fülem,
a zene hív!
A gőte flőte száll,
márna hárfa zeng,
harcsa basszus ám oly merész,
a réz fújja sok keszeg,
pont a ponty a dob,
egy se bús ha jól szól! (jee)
Rája üt rája, a csík húzza,
hát beráng a pisztráng, cigányhal dalol,
és csapat kis tok mind tudja, ropni jó,
a trombitahal úgy fúj!
Ringat a víz! (ringat a víz)
Ringat a víz! (ringat a víz)
A hering mixel, őrjítő tviszttel,
a zene hív! (hív a jó zene)
Nem sóder ez, hanem föveny,
látod, a banda táncolni kezd:
minden kis kagyló tudja, hogy így jó,
ringat a víz!
Ha lassú a csiga, nincs semmi hiba,
ringat a víz!
Aki csak él itt, vígan zenél, míg
elrejt a tenger, nem lát az ember,
élhetünk szépen, itt lenn a mélyben,
ringat a víz!
Vuk
Fürge róka lábak, surranó kis árnyak
Hipp- hopp, jön Vuk.
Híres nagy vadászok, jobb ha félreálltok
Hipp- hopp, jön Vuk
Ő az éjszakától sohase fél,
bár a sűrű erdő csupa veszély.
Azt beszélik róla, ravasz, mint a róka.
Jön, lát, győz, fut.
Felragyog az ég is, felkiáltok én is:
Hipp-hopp, jön Vuk!
Fürge róka lábak...
LGT : Ugye, mi jó barátok vagyunk?
1. Én a szívemet adtam neked,
És az árából vettünk egy labdát,
És mi együtt játszottunk éveken át.
R1. ||: Ugye, mi jó barátok vagyunk? :||
2. Én a zenémet adtam neked,
De az árából nem kaptunk semmit,
És mi együtt árultuk éveken át.
R1.
R2. Tudod, az első pofon a legnagyobb,
Aztán a többit lassan megszokod,
Tudod, az első pofon a legnagyobb
Aztán a többit megszokod.
3. Én a kezemet adtam neked,
És az árából vettünk egy hintát,
És mi együtt ültünk benne éveken át.
R1., R2.
4. Én a pénzemet adtam neked,
De a pénzemért nem kaptam semmit,
És mi együtt néztük a kirakatot.
R1.
5. Én a fülemet adtam neked,
De te hallottál valamit rólam,
És mi nem beszélgettünk éveken át.
R1.
R1'. ||: Ugye, mi jó, ugye, mi jó,
Ugye, mi jó barátok vagyunk? :||
R1'., R1'.
KFT : Éljen a szerelem!
Nyáron, a strandon, a Balatonban, a parton
Hirtelen utolér a szerelem.
Télen, a jégen, a havazásban a téren
Érzem az erejét idebenn.
Az utcán, a kocsiban, a villamoson, a moziban
Hirtelen utolér a szerelem.
Pesten, Pakson, Szegeden vagy Fehérváron
A szerelem az úr, csak a szerelem.
Dobog a szíved, sistereg az érzés
Éljen a szerelem!
Mi ez a tánc, költői kérdés
Éljen a szerelem!
A Földön, a Holdon, a repülőn, a metrón
A szerelem az úr, csak a szerelem.
Otthon, a kádban és előbb vagy utóbb az ágyban
Hirtelen utolér a szerelem.
Dobog a szíved, sistereg az érzés
Éljen a szerelem!
Mi ez a tánc, költői kérdés
Éljen a szerelem!
Az, aki szeret, ismeri a jelszót
Éljen a szerelem!
Vonul a tömeg, lengeti a zászlót
Éljen a szerelem!
Éljen a szerelem! Éljen a szerelem!...
Bánk Bán (opera) : Keserű bordal
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
Míg az szívedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt.
Gondold meg és igyál!
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
s marad, mi volt, a puszta lég.
S marad, mi volt, a puszta lég.
Igyál! Igyál! Igyál!
Eloszlik, mint a buborék,
s marad, mi volt, a puszta lég.
S marad, mi volt, a puszta lég.
Ha bánat és a bor
Agyadban frigyre lép,
Lassanként földerül
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet!
Nincs veszve bármi sors alatt,
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg, és igyál!
Örökké a világ sem áll;
De amíg áll és amíg él,
ront vagy javít, de nem henyél.
Ront vagy javít, de nem henyél.
Igyál! Igyál! Igyál!
De amíg áll és amíg él,
ront vagy javít, de nem henyél.
Ront vagy javít, de nem henyél
Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra : Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról: Valaki mondja meg!
Rerf.:
||:Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek.
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek:||
Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, miért ilyen,
Valaki mondja meg, miért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem?
Valaki mondja meg, miért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem?
Refr.:
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek.
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.
Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének?
Valaki mondja meg, a hosszú évek
Miért tűnnek úgy, mint egy pillanat,
Valaki mondja meg mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg hol maradt?
Refr.:
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek.
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.
Valaki mondja meg, hogyan kell élni?
Apám azt mondta ne bánts mást!
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt?
Anyám azt mondta, hogy boldog légy!
De anyám azt nem mondta miért nem e Földön?
Anyám nem mondta mondd miért!
Refr.:
||:Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek.
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.:||
Children of Distance : Emlékezz rám
1.vsz.(Petrix):
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.
Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
2.vsz.(Carp-E):
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy hozzád szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.
Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
3. vsz.(Horus):
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.
Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
4.vsz.(Shady):
Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
2x Refr.(Kriszta, Horus):
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Animal Cannibals : Csak karácsony
Itt van a 12. hónap: a december
A vásárlási láz fogva tart, nem ereszt el.
Tömeg az utcán, a téren, a buszon, a boltban.
Meglepetés lapul minden papírszatyorban.
Mindenhol vásár, mindenütt akció.
Mindent meg is vesznek, mert most minden eladó.
Bögre, pulcsi, táska, ing, lemez népszerű dolgok.
Nyakkendő, és zokni vezeti a vásárlási top-ot.
Irány az üzletközpont! Nagy a dulakodás.
A turkálás, a nyomulás, a taposás, a szitkozódás.
Na, nézzük csak mit kell még vennem hosszú a lista,
De legfontosabb mindegyik közül a fenyőfa.
Áhh, meg is van. Még pont itt egy darab.
Mindenhonnan görbe, de ez az utolsó nap,
Úgyhogy nincs mese megvesszük bármi áron.
A villamosra nem fér fel, hát cipeljük vállon.
Refr.:
Ez nem katasztrófa, csak karácsony.
Cseng a csengő: csingi-ling a faágon.
Kint hull a pelyhes, és csendes az éj.
Ez az év is lassacskán véget ér.
Ez nem katasztrófa, csak karácsony.
Cseng a csengő: csingi-ling a faágon.
Kint hull a pelyhes, és csendes az éj.
Ez az év is lassacskán véget ér.
2)
Nálunk a családban, már mindenki izgul, és készül
Eldugjuk az ajándékot, de úgysem sikerül
Titokban tartani, már alig várom,
Hogy a nagyitól kapott kötött sálat megtalálom
A fenyőfa alatt, hiszen minden évben azt ad,
De várjunk csak -Zene állj! Itt van a pillanat.
Megszólal a csengő, és egy régi dal:
"Menyből az angyal"
És pár perccel később már mindenki boldog.
Szállnak szerte-széjjel a csomagolópapírok.
Megkaptam mindent, amire már régóta vágytam.
Kis karácsony, nagy karácsony, beigli a számban.
Refr.
3)
Az igazi ünnephez, persze étkezés is kell.
A fürdőkádban egy hete egy ponty figyel.
Várja, hogy valaki fejbe vágja, de azt senki nem meri.
A halászlékocka idén is bőven megteszi.
És ha éhesek maradunk, akkor irány a fához.
A habcsók, és a szaloncukor jól megy a szánkhoz.
Lelegeljük egytől-egyig, jól meg van rakva.
Már mennék is de valaki ordít: -Dől a fa!
Refr.
